Kedves Olvasó!

Agyunk befogadóképessége határtalan. Mondjuk egy vizsgaidőszak után máshogy gondolod, de hidd el, bőven fér még oda információ. Csak meg kell találni a megfelelő módokat, hogy minél jobban és teljesebben ki tudd használni az elméd adottságait. Majd írni fogok a memóriaatlétákról, hihetetlen milyen eredményekre képesek!

Rengeteg kutatás, könyv szól erről és továbbra is keresik az új utakat. Magam nem vagyok kutató, csak egy olvasó, aki a talált tanulási módszereket kipróbálta, alkalmazza és megosztja másokkal.

Nézetem szerint az agy kicsit olyan, mint egy izom. Ha megfelelően eddzük, fejlesztjük, karbantartjuk, akkor egyre jobban fog működni, egyre hatékonyabb lesz.

Célom, hogy terjesszem köztetek azokat a módszereket, amelyek használatával könnyebben, hatékonyabban tanulhatok, új ismereteket szerezhettek a világról, és az így megszerzett tudással minél sikeresebb életet alakíthassatok ki magatoknak.

Lesz itt szó memóriafejlesztésről, elmetérképről, sportról, villámolvasásról, élménypedagógiáról és arról, hogy hogyan szervezd meg a napjaidat, a tanulásod.

A nyolcvanas években jártam iskolába és az akkori viszonyok között is sikeres voltam, jól ment a tanulás. Talán ezért is lettem pedagógus. Persze, hogy idáig eljussak, sok mindenen mentem át. Kisgyerekként megszállt a számítástechnika és egy Bécsből beszerzett Commodore 64 -en gyakoroltam sokat, programokat írtam. Ezek után műszaki iskolába jártam, az informatika terén képzeltem el az életemet. Persze nem így alakult. Az egyetemi felvételi előtt eltörtem a kezem, sután-bénán írtam meg a tesztet, ami pont egy ponttal lett kevesebb, mint a bejutási ponthatár. Nem búsultam, mert valójában ekkor kezdődött el az igazi életem, tele kalandokkal, élményekkel.

Külföldre mentem dolgozni, tanulni. Az évek alatt sokat utaztam, rengeteg mindent láttam, tapasztaltam. Mikor lenyugodtam, elkezdtem egy tanítóképző főiskolát amit sikeresen be is fejeztem. Bár a diploma után még egy ideig az idegenforgalomban dolgoztam, jelenleg egy iskolában tanítok kicsiket.

Az útjaim során megtapasztalt jó dolgokat mindig igyekeztem beépíteni az életembe, majd egy idő után magam kezdtem újfajta, hasznos módszereket keresni, tanulással kapcsolatos képzésekre járni. Nagyon sok mindent találtam, ennek ellenére mégis úgy érzem, hogy még csak az utam elején járok.

Mielőtt elvesznék a rengetegben, ezen a blogon szeretném összegyűjteni a felfedezéseimet.

Örömmel osztom meg veletek ezeket a módszereket. Használjátok őket.

Daczi Sándor

szivacsagy.blog.hu@gmail.com