Többször írtam már Dominic O'Brien memória világbajnokról. Az ő egyik nagy találmánya az útvonal módszer, melynek alapjai az ókori Görögországban gyökereznek.

Szimónidész

Ki is volt Szimónidész? Mikor először hallottam a nevét, sajnos nem mondott nekem semmit. Azt se tudtam hogy férfi vagy nő, de gondoltam, hogy görög lehetett, a neve alakja alapján (hasonló a végződése mint Arisztotelész, vagy Szophoklész ), és hogy ókori lehetett, mivel a nevének csak az egyik tagját említik. Pedig kellett volna tudnom, hogy mivel foglalkozott, mivel a történelmet ismerők biztos hogy fejből tudják az egyik epigrammáját.

Tehát kiderült eddig, hogy Szimónidész egy ókori görög költő volt, aki 2500 évvel ezelőtt élt. Mit is csináltak akkoriban a görögök? Várták a perzsák támadásait. És a perzsák érkeztek is szépen sorban. Az egyik hadseregük ie. 480-ban megállt egy szorosnál. A szoros neve Thermopülai-szoros volt.

Itt Leónidasz spártai király csapatával egy időre megállította a hatalmas perzsa sereget. Sajnos egy áruló elmondta a perzsáknak hogyan tudnak a spártaik mögé kerülni, így a hős spártaiak mind meghaltak.

 Honnan is tudhatjuk ezt? Ránk maradt egy epigramma:

„Itt fekszünk, vándor vidd hírül a spártaiaknak:

Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza”

És ezt a gyönyörű két sort Szimónidész írta.

Ma is tanultam valamit.

De hogy kerül ő egy memóriafejlesztéssel foglalkozó blog posztjába?

A történet szerint egy gazdag ember meghívta Szimónidészt a házába, hogy vacsora közben szórakoztassa a vendégeit. A költő eleget tett a felkérésnek, és néhány írását előadta a társaságnak, majd munkája végeztével kiment a házból. Amíg kint tartózkodott,egy földrengés teljesen romba döntötte az épületet. Annyira megsemmisült a ház, hogy a bent tartózkodó vendégek testei a felismerhetetlenségig összeroncsolódtak.

A családjaik szerettek volna a tisztségüknek megfelelő temetést biztosítani nekik, de hát senki sem tudta, hogy melyik torzó kié lehet. Megkeresték Szimónidészt is, segítsen nekik, hiszen ő a haláluk előtti percekben még látta a vendégeket.

És a költő meg tudta mondani, hogy kik voltak a teremben, és hogy ki holt tartózkodott. Hogyan csinálta ezt? Szimónidész a memóriájából előhívta azt a képet, amit látott, amikor szórakoztatta a vendégeket. Ahogy felidézte a képet, a terem helyeit, a helyekhez kapcsolódóan eszébe jutottak azok a személyek, akik a terem azon részén tartózkodtak.

Olyan ez, mint amikor mondjuk meglátjuk az utcánkban a postás biciklijét. A postást nem látjuk, mert bement a házba, de a bicikli látványához az agyunk már elő is vette/hozzá is kapcsolta a postás képét, akit többször is láttunk már a környékünkön.

És ez itt a kulcspont, amire Szimónidész rájött! Egy helyhez kapcsolódó információ ilyen könnyen előidézhető a memóriából csupán a hely láttán.

Ugye az ókori Görögországban még nem volt nyomtatás, nem állt rendelkezésre sok papír, és a szónokoknak, filozófusoknak, költőknek igen sok mindent fejben kellett tartaniuk. Szimónidész elkezdett azon gondolkozni, hogyha egy helyhez ilyen jól kapcsolódik egy személy képe, akkor ezt a folyamatot megfordítva fel lehetne használni különböző dolgok megjegyzésére. Magyarul ha ott van a memóriánkban a terem képe, és a részeihez odaképzeljük a megjegyzendő szót, tárgyat vagy személyt, akkor később csupán a helyre gondolva könnyen eszünkbe jut a szó, tárgy vagy személy, amit meg akartunk jegyezni.

Dominic O'Brien továbbfejlesztette Szimónidész ötletét, és kifejlesztette az útvonal módszert. Ennek lényege, hogy elménkben létrehozunk egy egyedi útvonalat, sok megállóval. A memorizálásaink során ezeket a megállókat fogjuk használni, ezekhez a helyekhez fogjuk hozzáképzelni a megjegyzendő információt.

1. Példa

Legyen a hely egy ház konyhája, a memorizálandó szó pedig a rendőr. Mit csinálunk, elképzelünk egy érdekes/vicces/furcsa jelenetet, ahogy egy rendőr a konyhában például mosogat. Ha később csak magára a konyhára gondolunk, könnyen eszünkbe fog jutni a rendőr is.

2. Példa

Legyen egy rövid útvonalunk három megállóval.

1. Konyha

2. Nappali

3. Fürdőszoba

A három dolog, amiket meg kell jegyeznünk: rendőr, ceruza, motor

Nincs más dolgunk, mint elővesszük a képzelőerőnket, és asszociálunk. A helyhez hozzáképzeljük az adott szót, valamilyen történetbe ágyazva.

1. Konyhába a rendőrt

2. Nappaliba a ceruzát

3. Fürdőszobába a motort

Később ha a helyekre gondolunk sorban, akkor memóriánkból beugranak a megjegyzett szavak is (illetve a jelenet, amiből leolvashatjuk az információt).

Ez egy nagyszerű módszer, a posztjaimban részletesen ismertetem itt. Én imádom használni, naponta ezen gyakorlok.

A Szimónidész által kitalált módszer ismert volt az ókorban, a rómaiak is használták, loci néven, utána feledésbe merült.

Hála Dominicnek, ma már ez bárkihez eljuthat és használhatja a memóriája fejlesztéséhez.

Jó gyakorlást kívánok Mindenkinek!